20.rész: Meglepetés

 Sziasztok!
Sajnálom,hogy ilyen sokáig nem érkezett új rész,de bevallom nektek nagyon kevés időm van mostanság :P
Itt a suli és már alig van pár hét belőle,de nekem meg javítanom kéne és nagyon nehéz,mert a legtöbb tantárgyat nem nagyon értem......eddig úgy áll,hogy nem bukok,viszont ösztöndíjas vagyok és ha alul teljesítek akkor elveszik tőlem és vissza kellene fizetni amit eddig kaptam....szóval nagy a hajtás nálam :P
Az előző rész borzalmas lett,nagyon sajnálom....ez sem lett jó,de azért van benne jó is :D
Inkább döntsétek el ti...............
A következő rész meghatározatlan időn belül fog jönni a tanulás miatt,de nagyon remélem,hogy megmaradnak az olvasóim.....kérlek titeket,ha még vagytok akkor adjatok életjelet....
Kommentáljatok,iratkozzatok fel,mutassátok meg véleményeteket valamilyen formában.....
Köszönöm,hogy vagytok....Sziasztok :*

Kedves utasaink.
 A biztonságuk érdekében kérem kapcsolják be öveiket,megkezdjük a leszállást London Heathrow-i repülőterére.


Ébredtem fel a pilóta hangjára.
Kezeimmel feljebb toltam magam ülőhelyzetbe,mivel már szinte feküdtem az ülésben.
Nagyot ásítva kapcsoltam be övemet,majd nyújtózkodtam egyet,hiába......minden repülő utamon alszok,de folyton fáradtabb leszek tőle :P
Álmodtam valami nagyon furcsát,de már nem emlékszem hogy mi lehetett az álomban. :(
Mintha apa is benne lett volna,nem tudom...............
-Hé,Magg.Minden oké?-kérdezte egy hang mellőlem.
Annyira megijedtem a hirtelen felcsendülő hangtól,hogy egy aprót ugrottam a székemben.
Fejem a hang irányába kaptam és megnyugodva fújtam ki az eddig bent tartott levegőt.
-Harry.......megijesztettél.-mondtam szégyenlős mosollyal az arcomon.
-Ja,bocsi.Azt hittem,hogy már felkeltél.-lökte meg gyengéden karom.
Érintésére átjárt egy érzés,amit nem tudtam hová tenni.
Félretéve gondolataim álltam fel székemből,mivel már mindenki elhagyta rajtunk kívül a repülőgépet.Észre sem vettem,hogy leszálltunk.
Lassan lépkedtem lefelé a lépcsőn,amit a repülő ajtajához rögzítettek,nehogy leguruljak róla.
Itt is legalább annyi rajongó összegyűlt,mint indulásunkkor.
Valóban tudnak ijesztőek is lenni a rajongók.
Gyorsan Zaynie mellé lépkedtem és már jöttek is a különféle beszólások,mint például:Megcsalod Perrie-t?Ki ez a ribanc? , Nézd már a fiúknak új csicskása van! , Húz el onnan csitri Zayn az enyém!.........és még ehhez hasonló ritkaságok,de nem foglalkoztam velük.
A fiúk előre szóltak,hogy a rajongók tudnak durván is viselkedni,amúgy is én akartam ide jönni(fogjuk rá)szóval el kell viselnem ezeket.
A fiúk elindultak autó grammot osztogatni én meg araszolva haladtam a kocsi felé.
Nem féltem a rajongóktól csak.......na jó kicsit azért féltem.
Hihetetlen,hogy az emberek miket képesek megtenni a kedvencükért!
Már jó pár melltartó landolt a kordonon belülre(mivel itt is elkerítettek egy sávot)azzal a kívánsággal,hogy tartsák meg a fiúk,vagy írják alá.......persze egyik sem történt meg,mivel a srácok nem törődve a ruhadarabokkal mentek tovább a kocsi felé.
A lányok visítozásán kívül nem nagyon lehetett mást hallani,így mikor végre beszálltam az autóba fellélegezhettem.
Tudtam,hogy egy híresség élete nem babapiskóta,de soha nem sejtettem hogy ilyen nehéz lehet nekik.
 Minden nap robotolnak,hogy a rajongók kedvére tegyenek,de mégis tudnak foglalkozni a saját életükkel is és egymást sem hanyagolják el............
-Ti,hogy bírjátok ezt az egészet?-kérdeztem meg körülnézve a kocsiban.
Már mindenki bent ült a furgonban és elgondolkodva pillantottak rám.
-Ezt mégis,hogy érted?-kérdezett vissza Niall értetlen tekintettel
-A sztárságot,a rajongókat,az életet.......-világosítottam fel őket
-Maggie.Nekünk ez nem csak egy foglalkozás.Nekünk ez jelenti az életet.A rajongók tartanak össze minket,ha ők nem lennének mi sem tartanánk ott ahol.Azért éneklünk,mert szeretjük ezt csinálni és szeretjük a rajongóinkat.Legalább is,én így vagyok ezzel.......-válaszolta Liam halvány mosollyal az arcán
-Dettó,én is,ahogy mondja,igaza van-jöttek egymás után a válaszok
-És.....nem fárasztó???-kérdeztem meg összevont szemöldökkel.
-De igen,nagyon fárasztó.De megéri látni a rajongók arcán azt a boldog mosolyt,amikor színpadra lépünk.-mosolygott rám Harry
-Hogy jutott ez eszedbe?-kérdezte meg tőlem Zayn kíváncsi tekintettel méregetve
-Csak......nem tudom.Inkább beszéljünk másról.-kértem meg őket
-Oké.Tetszeni fog a ház,emeletes,óriási konyhával,sok kajával és külön étkezővel.-vigyorgott rám Niall büszkén
-Aha........valaki tudna pontos leírást adni?-néztem a srácokra kérlelően.
Azzal,hogy sok a kaja meg nagy a konyha nem megyek sokra. :P
-Nos,a ház emeletes amint már Niall említette,az alsó szinten van a konyha,étkező,nappali,és egy fürdő.Az emeleten vannak a szobák.....6-szoba van összesen.5-ben mi lakunk és a hatodik egy vendég szoba,az lesz mostantól a te szobád.És még plusz egy fürdő van az emeleten jakuzzi-val felszerelve.
A fürdő beosztás úgy működik,hogy mindenki bemegy Zayn előtt és miután végzett mehet dolgára.
-Miért Zayn az utolsó?-kérdeztem meg értetlenkedve
-Azért drága,tudatlan kis Maggie,mert Zayn szokott a legtovább bent időzni a fürdőben és mi nem akarunk elkésni.-válaszolta tudálékos mosollyal Harold
-De akkor nem neki kéne elsőnek lennie??És akkor ti tudnátok időhöz igazodni ha már neki nem megy.-mondtam Zaynie-re pillantva
-Hát.....mi....izé.......megjöttünk-csapta össze kezét Harry fellélegezve
Fejem az ablak felé fordítottam,hogy láthassam új otthonom.
-Azta....ti itt laktok?-kérdeztem még mindig a házat vizslatva
-Persze,és most már te is.-ragadta meg a karom Louis és kihúzott a kocsiból.
Eddig észre sem vettem,hogy egész úton szinte meg sem szólalt.
-Ez egy szálloda.-ámuldoztam a házat bámulva.
Kívülről egy hatalmas,két emeletes tört fehér csoda volt,ami lámpákkal volt felszerelve.
-Nem Maggie.Ez az otthonunk.Egy egyszerű ház,híres,jóképű,aranyos,kedves....
-Önimádó sztárokkal-vágtam bele mondatába nevetve
-Héé!!Mi nem is csináltunk semmit.- "háborodott" fel Niall az ajtóból visszanézve
-Lehet,de ismerd be,hogy szeretsz.-bokszolt bele finoman karomba Lou
-Álmodozz csak nyugodtan.-mosolyogtam rá és megindultam a ház ajtaja felé
-Egyszer úgy is bevallod.-hallottam meg hátam mögül Lou hangját
Halkan kuncogtam,majd visszanézve vállam felett válaszóltam
-Kétlem.......-majd beléptem a házba
A ház belülről még fantasztikusabb volt,mint azt valaha is képzeltem volna.
A falak halvány barack színt vettek fel,hozzáillő lámpákkal.
Egy óriási bordó szőnyeg terült el a földön rajta két kisebb fából készültasztalkával.
Beljebb mentem egészen egy másik szobáig ami valószínűleg a nappali lehet.
A falak itt sem térnek el a barack halvány színétől.
Óriási krémszínű kanapé helyezkedik el a szoba közepén,mindkét oldalán egy-egy ugyan olyan színű fotel áll.A kanapé előtt egy bronz színű kávézó asztal rajta egy hatalmas nagy csokor.........nyalókával. :D
Hihetetlen....az ember azt gondolná,hogy az asztali díszítéshez virágokat használnak,bár a srácoktól már nem olyan szokatlan a nyalóka csokor az asztalkán..........
Nem sokkal az asztal előtt egy nagy plazma tv-van felfüggesztve a falra,nagy hangfalakkal mellette.
Pár növény van elhelyezve a szoba különböző részeibe,de azon kívül csak a nintendo kellt bennem kíváncsiságot.
A régi játékkonzol elütött a szoba drága holmiitól,még is mintha megmelengette volna a szívem egy részét.Utoljára 8-éves koromban játszottam ilyennel,ezért néha kinevettek az állítólagos "barátaim",mondván ő egy fiú,mert fiús játékokkal játszik.
Nos igen,de nem igazán izgatott az emberek véleménye,ahogy nőttem egyre töbet foglalkoztam a "fiús" játékokkal.
Fociztam,kosaraztam,floorball-oztam,........és még sorolhatnám,de már ennyitől is elfáradtam.
Leginkább a focit kedveltem,tudom hihetetlen,hogy egy gazdag lány akinek milliónyi barátja van,sok pénze és nagyjából mindene amit az ember eltud képzelni,egy ilyen durva sportot választ,de imádtam nem voltam a csapat vezetője,nem bántak velem úgy mint a királylányokkal és néha még be is lilult egy sérült végtagom,de imádtam a focit.
Minden edzésen és minden meccsen próbáltam a maximumot kihozni magamból.
Az életemben a focit szerettem a legjobban...........a pénz a siker,az álszent barátok....ezek mind semmit sem érnek ha a családod nem figyel rád.
Mindig próbáltam a szüleim figyelmét felkelteni valamivel,ezért csináltam dolgokat.........
Először balettoztam,majd hipp-hopp oztam,latin-amerikai tánccal próbálkoztam,és minden táncformát kipróbáltam hogy a szüleim észrevegyenek,de miután ez nem jött össze úgy gondoltam,hogy akkor bekeményítek...........
Innentől jöttek a fiúsabb sportok.......de a foci.....a focit is a szüleim miatt csináltam(eleinte),de egyre jobban megszerettem és jó pár bajnokságot megnyertünk........ez voltam én régen.....
Visszatérve a házra...................
A konyha hatalmas!!!A legmodernebb szekrényekkel,hűtővel,és elektromos eszközökkel van ellátva.
Nagy étkezőasztal-al,körülötte legalább nyolc székkel.
A plafonról egy csodaszép csillár lógott le melyen a nap sugarai táncoltak.
-Szép mi??Várj amig meglátod a te szobádat.-mosolygott Liam
-Miért,mit csináltatok már megint?-kérdeztem ijedten Li-t
Persze fejem láttán röhögőgörcsöt kapott szóval.....
-Li ne szórakozz már.Mit műveltetek?-rázogattam vállánál fogva,mire végre rám figyelt
 -Nem merem elmondani.Inkább nézd meg magad-mondta és karomnál fogva kezdett el húzni az emelet felé.
A lépcső simára csiszolt korlátját fogva mentem utána,miután elengedte a karomat.
Különböző képek voltak a falakon,egyiken sem ők voltak mégis megfogott ez a hely....álmodok vagy ez a valóság??
Az emeleti folyosón sétáltunk tovább,ahol a falak halvány kék színűre mázolva freskókat mutattak be,a freskókat úgy értem,hogy a falon különböző festmények lógtak.
Ajtók mellett haladtunk el melyeken a nevük állt.Először Liam,majd Zayn,itt egyen nem volt,majd Louis,Harry és végezetül Niall.
-Ezek azért vannak,hogy ne téveszd el a szobát.Tudod,egy kis útmutató.-mosolygott rám Li válaszadása után.Így már értem,hogy miért vannak nevek az ajtókon.
-De azon nem volt név-néztem vissza értetlen tekintettel az üresen hagyott ajtóra
-Ja,bocsi.Az a fürdő.-mondta bűnbánó mosollyal.Viszonoztam  mosolyát,majd egymás mellett sétáltunk tovább az utolsó feliratíg,melyen az én nevem állt.Az összes fiú(már egy ideje várhattak),kíváncsi szemmel nézte reakciómat
-Hát ez.....?-kezdtem bele ámuldozva,de Harry félbeszakított
-Nem volt sok időnk megcsinálni és fogalmunk sincs,hogy pontosan miket szeretsz.Lehet,hogy nem tetszik,de nyugodtan szólj és változtatunk rajta.Nem tudtuk,hogy miket kéne vennünk szóval ez egy átlagos alakításunk.........-mondta szégyenlősen mosolyogva.
Én ezt nem értem.....
-Harry,még is miről beszélsz?Mit nem tudtatok?És minek vásároltatok én nem mondtam semmi ilyet.
-Tudjuk-tudjuk,csak.....egy kis meglepetés.-mondta Lou hatalmas vigyorral a képén
-Fiúk,ti még is mi a francról beszéltek?-kérdeztem még mindig értetlenkedve.
-Lásd a saját szemeddel......-mondta Zayn és lenyomta a kilincset.
Az ajtó kínzó lassúsággal kinyílott,majd végre megpillanthattam "meglepetésem".
-Ezt mind értem?-léptem be a szobába könnyező szemekkel.................................