.jpg)
1 év múlva.........
A csengő hangjára ébredtem.Fáradtan megnyomtam a telefonom gombját,hogy megnézhessem mennyi az idő és izgatottan kiugrottam az ágyból.Ez Lottie lesz.Úristen!!!!Végre eljött már ez a nap is.
Lottiet nemsokkal azután ismertem meg miután ideköltöztünk,nagyon kedves volt és mivel még nem ismertem rajta kívül senkit így vele töltöttem időm nagy részét.Nagyon jó barátnők lettünk és mindig megbeszélünk mindent egymással.És most eljött,hogy vele és a családjával töltsem az ünnepeket.
Már többször ott aludtam náluk és nagyon megkedveltem a családját.Az anyukája valami fantasztikus sütit tud sütni és nagyon kedves velem szerinte én olyan vagyok neki mint a "negyedik lánya".
Ezt akkor mondta amikor utoljára ott voltam náluk,annyira meghatott ezzel,hogy majdnem elsírtam magam.
A hugai is nagyon jó fejek az ikrekkel sokat játszottam és Fizzyt is nagyon megkedveltem.
És az apukájuk.......nah ő az az ember aki mindig megtud nevetetni.Kis idő alatt megszerettem mindenkit a családjában kivéve a bátyját.Akárhányszor náluk voltam őt mindig csak gyerekkori képeken láttam,már nagyon kíváncsi vagyok,hogy ki ő.Lottie és a családja annyit áradozott már róla,hogy szinte vele alszok el.
A neve Louis és állítólag ő a legviccesebb a családjukban.....hát én ezt nem tudom elhinni szerintem Marknál nincs viccesebb,de kitudja lehet hogy a pletyka igaz :D Legfőképpen Louis miatt megyek,már nagyon kíváncsi vagyok rá.
Izgatottan felöltöztem és lesiettem kinyitni az ajtót.Lottie boldogan a nyakamba ugrott és nyomot egy puszit az arcomra.
-Szia neked is-öleltem vissza és bementünk a konyhába.
-Kérsz valamit??Inni,enni??-kérdeztem izgatott barátnőmet,aki mióta megérkezett egyfolytában mosolyog.
-Inni,köszi.-kivettem a hűtőből egy doboz narancslevet és töltöttem két pohárba,de Lottie egy pillanatra sem hagyta abba a mosolygást,ami már kezdett idegesíteni
-Na jó mi van???-kérdeztem rá jókedvére amit 1-perc múlva meg is bántam
-ÚÚÚÚÚÚ képzeld Lou hazajön karácsonykor és beszéltem vele telefonon azt mondta,hogy itthon lesz az ünnepek alatt és nem megy sehová. Végre megismerheted,hidd el tök jó fej és szilveszterkor együtt megyünk bulizni és......-és elkezdett áradozni,hogy mit fogunk csinálni meg hogy szilveszterkor a többiek is velünk lesznek és nagyából ezzel ment el 2-óra így eljőtt az idő,hogy elindúljunk a reptérre.
-Anyukádtól nem köszönsz el??-kérdezte Lottie az ajtóban
-Nem,nincs itthon.-mondtam kissé letőrten.Miután ideköltöztünk anya magányosnak érezte magát apa nélkül szóval érkezésünk után 2-hónappal hozzáment egy ügyvédhez Tristanhez.Azóta minden idejét vele tőlti,így én majdnem mindig egyedül vagyok itthon,de már megszoktam.Nem is vártam volna el anyámtól,hogy 10-percre elszakadjon Tristantől és elbúcsúzon a lányától akit hetekíg nem fog látni.......áááá dehogy,hiszen nem arra való egy anya,hogy gondoskodjon a lányáról.Na,mind egy.
Betettük a csomagjainkat a taxiba és elindultunk a reptérre.A fél órás út csendben telt,de miután felszálltunk a gépre nem bírtunk csendben maradni.Többször ránk szóltak a stewardessek,hogy maradjunk csendben mert zavarjuk a többi utast,de valamiért mindig elnevettük magunkat.Fogalmam sincs,hogy a stewardess fejétől,miközben az arca úgy váltogatja a szineket mint a szivárvány vagy az előttünk ülő kisfiútól aki egyfolytában egy kecskét utánozott......és még azt hittem,hogy unalmas lesz ez a repülőút.
A nevetésünk kezdett alábbhagyni,viszont ezután annyira éhes lettem,hogy megettem két szendvicset,valamennyi salátát és gyümi levet ittam hozzá,de ha ez még nem lenne elég még kértem egy adag habos sütit.........és nagyon finom volt :D
Miután megettem mindent Lottie-ra néztem hogy megkérdezzem mikor érünk oda,de már aludt szóval lejjebb csúsztam az ülésemen és kibámúltam az ablakon.Annyira elbűvőlt a kilátás,hogy észre sem vettem,de elaludtam.......
**********
Nem tudom,hogy mennyit aludhattam,de arra ébredtem fel,hogy a pilóta beszél a bemondóba,hogy csatolják be az öveiket,mert a gép landolni készül.
Megtettem amit a pilóta kért és pár percel később már Lottie mellet álltam,bőröndel a kezemben.
-Nem sokára megjön értünk apa addig üljünk le.-mutatott Lottie a váróban lévő székekre,de nem kellet leülnünk,mert a következő pillanatban megláttam Markot aki mosolyogva sietett felénk.
-Szerintem nem érdemes leülni-mutattam Mark felé aki időközben mellénk ért
-Lányok-köszöntött minket egy-egy öleléssel Mark
-Indúlhatunk??-kérdezte miután elengedte Lottiet is.
-Igen-vágtuk rá egyszerre Lottieval majd hatalmas nevetésben tőrtünk ki.Mark felvett a főldről két bőröndött és elindult a kijárat felé,mi pedig követtük őt a többi cuccal a kocsihoz.Amint beültünk Lottieval hátra Mark elkezdett beszélni.
-Már nagyon hiányoltunk Maggie azt hittük múltkor is,hogy jössz,de csak Lottie jöt.Viszont nagyon örülök,hogy most itt vagy Doncaster-ben így legalább megismerheted Louist.-mosolygott a visszapillantóba és pár percel később leállitotta az autó motorját......megérkeztünk.
-Menyetek csak előre,majd én beviszem a holmitokat-mondta Mark és Lottieval bementünk a házba a kisebb csomagokkal.
-Megjöttünk!-kiáltotta el magát Lottie és pár másodpercen belül mindenki körülöttünk volt.Az ikrek a karomat rángatták,hogy menjek nézzem meg a karácsonyfát,Johanna a lányokat próbálta leszedni rólam,Fizzy pedig Lottiet ölelgette.Ez az egész olyan vicces volt,hogy nem bírtam tovább és elnevettem magamat.
De azonnal lefagyott az arcomról a mosoly amikor megláttam,hogy ki van nekidőlve az ajtófélfának.
Ez nem lehet igaz!!!Louis William Tomlinson az elrablóm!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése