Már régóta felakartam tenni ezt a részt,de csak most jutottam el odáig.Úgy tervezem,hogy a részeket hozom amikor csak tudom,de még semmi sem biztos csak annyi,hogy nem fogom megígérni,hogy holnap hozom a kövit,amikor tudom,hogy nem valószínű,hogy hozom.Ezért majd akkor hozom amikor tudom,de egyébként ha komiztok akkor rásegítetek a gyorsításra,mert ha látom,hogy érdekel titeket akkor ez valami löketet ad az íráshoz.Szóval ha azt szeretnétek,hogy minél hamarabb hozam a következő részt,akkor lécci komizatok és akkor igyekezni fogok vele.Meg amúgy is ha van kedvetek akkor is komizatok már lécci mert nagyon érdekel,hogy mennyien foglalkoztok a blogommal.
Bocsi,de ez a rész eléggé rövid lett,azért jó olvasást/komizást.Köszi.
Sziasztok.
Reggel az "ágyamban" ébredtem.Küszködve kivánszorogtam a fűrdőbe és a tükőrbe nézve megijedtem saját magamtól.A szemem alati részt sötét foltok díszítették,a szemem a sok sírástól tiszta vörös volt és az ágyam televolt használt zsepivel......amit igazából nem emlékszem,hogy mikor használtam.Olyan voltam mint egy rongybaba.
Nem is tudom a tegnap elég homályos a számomra,kevés dologra emlékszem.
Amire emlékszem az,hogy lementem a lépcsőn és a konyhaajtó bevolt zárva,hallgatózni kezdtem és........és hirtelen minden beugrott.
A beszélgetés,az igazság a sírás........a fájdalom az apám halála.
Egy könnycsepp folyt végig az arcomon,de mielőtt jött volna a többi,vissza fojtottam őket és felöltöztem.
Kimentem a fűrdőből és egy nagy sóhaj kíséretében lementem a konyhába.
Kék szemű elrablóm kerestem,de nem volt bent ezért összeszedve minden bátorságom megkérdeztem a másikat.
-Hol van a kék szemű???-kérdeztem mire hatalmas nevetésben tőrt ki.
-Nem tudom........de mintha azt mondta volna,hogy kimegy levegőzni.-mondta kis hezitálás után.
-De várj mit akarsz te tőle??-kérdezte,de mit sem törődve vele kirohantam az ajtón ami ez úttal nemvolt bezárva,különös.Nem kellet sokat keresnem,mert kék szemű elrablóm a háztól nem messze egy fa árnyékában üldögélt. Odasétáltam mögé amit valószínűleg észre sem vett,mert amikor megszólaltam megugrott egy kicsit.
-Beszélhetnénk?-kérdeztem félénken amire kíváncsi tekintettel felállt és egy bólintással válaszolt.
-Tudom,hogy elraboltatok és ez alat az idő alat megkedveltelek egy kicsit-győzelem ittas mosoly ült ki az arcára de összetőrve őt folytattam-tudom,hogy miért raboltatok el,hogy bosszút akartál állni az apámon azért amit tett és azt is tudom,hogy én voltam a fegyver amivel fájdalmat tudtál neki okozni,de már nincs miért itt tartanod.Az apám-csuklott el a hangom-meghalt,és már nem tudsz neki fájdalmat okozni akármennyire is szeretnéd.Kérlek..........engedj szabadon,kérlek.-néztem a szemébe miközben egy könnycsepp folyt le az arcomon.Sós ize mardosta az ajkaim,ahogy megéreztem a többi könnycseppet az első után folyni.Próbáltam visszafolytani őket,de már nem tehettem semmit.
Láttam a zavart a szemében,ahogy elgondolkodott a hallottakon.A könnyek csak nem fogytak el,de még mindig vártam válaszát.Ha nem enged el akkor megszököm.
*Louis szemszöge*
Most meg mi a faszt tegyek?!És ha elengendém??Nem az túl kockázatos lenne mi van ha feljelent?Bár a nevem nem tudja az arcomat már látta és tuti,hogy amint megszabadúlt tőlem a rendőrökhöz fog rohanni.
De nem tarthatom örökre bezárva azt még ha akarnám sem tenném meg vele.
Eleget szenvedett már így is.Az apja halála meg minden.
A francba......miért kell nekem mindig valami hülyeséget csinálnom?
Muszáj megttenem,nem tarthatom bezárva.
Hangosan sóhajtottam egyet és kimondtam amit gondoltam.
-Rendben.Elengedlek............de vannak feltételeim.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése