Remélem hogy tettszeni fog és bocsi a hibákért de este van és nagyon fáradt vagyok,nincs több erőm mára hogy még egyszer áttnézem és kijavítsam a hibákat.
Ha megkérhetlek titeket írjatok már lécci pár kommentet mind egy hogy milyet csak szeretném tudni hogy mit gondoltok a blogomról.Lehet jó vagy rossz.Várom a kommenteket.
Na jó nem húzom tovább az időt jó olvasást.Sziasztok!
Sötétség.Az első dolog amit észrevettem.
Nem tudtam,hogy hol vagyok.Nem tudtam,hogy mit akarnak tőlem.
Féltem,hogy bántanak,féltem az elrablóimtól és mindentől ami ezen a helyen rám várt.
Szuszogást hallottam a közelemben,próbáltam felálni,de valami visszarántott amitől a földre zuhantam.
Cipőkoppanásokat hallottam amitől kirázott a hideg.......valaki közeledik felém.
A következő pillanatban az a "valaki" levette a szememről a kendőt így láthattam az elrablóm arcát.
Vagyis csak azt hittem,hogy látom,mert amikor az arcára néztem észrevettem hogy maszk van rajta.
-Eresszen el!!-ráncigáltam a kötelet a kezemen ami az ágy lábához volt kötve.
Elrablóm megsem moccant állt felettem mint a szobor,gúnyos mosolyal az arcán.....már amenyitt láttam belőle.Anyira ráncigáltam már a kezemet,hogy a kötél kezdte vágni a csuklóm ami egyre pirosabb és pirosabb szint vett fel.A karom már fájt de nem adtam fel próbálkoztam tovább.Már a sírás határán áltam amikor a maszkos férfi előhúzott a zsebéből egy bicskát és lehajolt hozzám.
-Mi?!Mit akar azzal?!-kérdeztem hisztérikusan amikor a bicska közeledet felém.Összeszorítottam a szemeim várva a véget....ami nem jött el,mert elrablóm nem engem hanem a kötelet vágta le csuklómról.
Kihasználva az alkalmat felugrottam a földről és gyomron rúgtam elrablóm.Adrenalintól fűtve rohantam az ajtó felé amit olyan erővel rántottam fel,hogy majdnem kiszakadt a helyéről.
Mitsem törődve kőrnyezetemmel rohantam le a lépcsőn egyenesen a bejárati ajtó felé.
Már éppen nyitotam volna ki az ajtót,amikor egy kéz ragadta meg derekam és elrántott az ajtótól.
Ez nem lehet igaz!!Lábam elhagyta a talajt és hiába ficánkoltam,visítottam egészen a kanapéíg elcipelt.
Szó szerint ledobott a kanapére majd fölémmászva leszorította karjaim.Neki is maszk volt az arcán így csak a szemét és a száját látthatam..... tengerkék szemével lenézet rám és mosolyogva megszólalt.
-Innen nem jutsz ki könnyen,amíg én ittvagyok biztos nem.- mondta határozottan.Mondatára kirázott a hideg és hogy megszabadúljak tőle elkezdtem ficeregni alatta hátha leesik.Aha....gondoltam én,ficergésemre szorosabban fogta csuklóm amire fájdalmasan felszisszentem.Mosolya lefagyott arcárol ahogy meglátta
vöröslő csuklóim.
-Mi a francot csináltatok vele!?Megmondtam hogy ne bántsátok!!-ordította a lépcső felé ahonan a másik maszkos fickó közeledett felénk.Mivel úgytünt hogy nem figyel,rántottam egyet jobb karomon hogy kitudjak szabadúlni alóla és egy óvatlan kézmozdulat miat véletlenül lerántottam róla a maszkot.Tátot szájjal néztem arcát,kék szemét,rózsaszín ajkait,arcvonásait ami ha jól láttam dühött sugárzott.Dühős....ÚRISTEN!!!Mit tettem????Gyorsan kapcsolt,leugrott rólam és már emelte is a kezét hogy megüsön.Ilyedten néztem rá miközben egy könycsepp gőrdűlt le az arcomon.Megmozdúlni sem mertem annyira megilyedtem.
De ahelyett hogy engem ütött volna meg elugrott előlem és egy káromkodás mellett a falba verte öklét.
-Mostmár mindegy....hiszen láttad az arcomat,de nefélj én nem az a gyilkos falyta vagyok-mondta egy grimasz kíséretében.Felrántott a kanapéról és magaután húzott a konyhába.Leültetett és elémtolt egy tál levest.
-Egyél ha nem akarsz éhen halni.-közölte velem majd leűlt elém.Ettem pár kanálal de nemigazán volt étvágyam.Mégis kinek lenne ezek után??Észrevehette hogy befejeztem,mert felált és mellémlépet.
-Mivel nem úgy tűnik hogy éhes vagy és nem hagyhatlak egyedűl ezért muszáj velemjönöd,megmutatom a szobádat és mivel már elég késő van szerintem jobblesz ha lefekszel-sok választásom nemvolt ezért követtem az emeletre.Fúrdalta az oldalam a kíváncsiság hogy miért raboltak el de nem mertem megkérdezni.
Felérve a "szobámba" becsukta magunk mögött az ajtót és beszélni kezdett.
-A szekrényben találsz ruhát,a fűrdőszoba arra van-mutatott egy ajtóra a szobában.Nem szóltam semmit csak csendben álltam előtte.
-Már megint mi bajod???-kérdezte kisé idegesen.Elgondolkodva néztem fel rá majd válaszoltam.
-Mégis mit gondoltál?Hogy a két szép szemedért megbízom majd benned?Elfelejteted hogy elraboltál?Miért bíznék meg benned?Hülye vagy hogy elraboltad az alelnök lányát?-halmoztam el kérdéseimmel.Ő csak csendben állt előtem és lesütötte szemeit.Nem akartam de mégis kicsúszott a számon az a kérdés ami a legjobban foglalkoztatot.
-Miért raboltál el?-kérdésemre felkapta a fejét és enyhén dűhösen megkérdezte
-Tényleng tudni akarod?!-alíg észrevehetően bólintottam,majd folytatta.
-Kb. 10 éves lehettem amikor az anyám jelentkezett egy irodai munkára.Az első pár hónapban még minden rendben ment......de aztán.Egyik este úgy jött hata hozzám és a hugomhoz hogy a szája felrepedve,szeme alatt monoklik és eltört karral nemigazán tudott mit kezdeni magával.Az egyik barátnője pont nálunk volt és bevitte a kórházba ez még mindig semmi mert ezekhez a dolgokhoz egy kisseb agyrázkódás is társúlt de ha ez még nem elég akkor elárulom neked hogy mindemellet megerőszakolták-értetlen tekintetemet látva válaszolt egy olyan kérdésre amit nem mondtam ki hangosan-Az anyám az apádnál dolgozott.-mondta keserűen egy fintorral az arcán.Az utolsó mondatára mintha mindent megértettem volna.Az elrablást.Az erőszakos viselkedést ezt az egészet.
Az apám megerőszakolt egy nőt és aztán félholtra verte???Ez nem lehet igaz.Ez biztos csak egy vicc.
-Mond hogy ez nem igaz!Mond hogy csak hülyéskedtél vagy hogy ez az egész csak egy álom!!!-rázogattam elrablóm.Az első könycsepp legőrdűlt az arcomon amit hamar követtek a társai.
-Sajnálom de nem mondhatom-húzott magához és nyugtatóan simogatta a hátamat
-Szerintem feküdj le aludni,az jót fog tenni.-még mindig nem hittem el hogy az apám ezt tette de miután elrablóm kiment hallgattam rá és lefeküdtem az ideiglenes ágyamba.Nemtudom hogy mennyi időbe telhetett de kis idő múlva elnyomott az álom.
EKÖZBEN
Maggie szülei észrevették hogy eltünt a lányuk ezért felhívták a rendőrséget.
Nemsokkal később egy rendőr autó állt meg a ház előtt és kiszált belőle két rendőr,becsengettek és a szülők beiinvitálták őket.
A halban a rendőrök felvették a szülők vallomását és behívták őket másnap reggel 10-re az őrsre.
A szülők azon a véleményen voltak hogy csak az egyikőjük megy el másnap a rendőrségre,ha a lányuk mégis hazajön egyikőjük legyen itthon.
Kikisérték a rendőröket és feldúltan mentek aludni.
1 HÉTTEL KÉSŐBB
*Maggie szemszöge*
Az elmúlt hét alatt többször megpróbáltam elszökni de soha nemjutottam ki a kapun.
Az elrablóim nagyon figyeltek arra hogy ne jussak ki a házból.Amikor egyedűl hagytak akkor is rámzárták az ajtókat sőt.....még az ablakokat is.
Reggel a "szobámba" beszűrődő fényre ébredtem fel felvettem az ágyam melleti köntöst és halkan leosontam a lépcsőn.A bejárati ajtó még mindig televolt lakatokkal.Igen lakatokkal mert nemakarják hogy kijussak ezért több zár van az ajtón mint az egész házban akárhol.
A konyha felé vettem az irányt hogy megreggelizzek,de megtorpantam az ajtó előtt amikor hangokat hallottam kiszűrődni rajta.
A kék szemű elrablóm beszélt valakihez.Érdekelt hogy mit beszélhetnek,meg mit ne mondjak kíváncsi természetű vagyok ezért oldalralökve a hajamat az ajtóhoz közelebb hajolva hallgatózni kezdtem.
A szívem hevesebben kezdett el verni amikor meghallottam a beszélgetésük lényegét...........én???
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése