"Rendben.Elengedlek..............de vannak feltételeim."
Láttam az arcán az ijedséget.Karjait védelmezően maga elé fonta ami enyhén megemelte melleit.
Vágyakozva nyaltam meg alsó ajkam,amit úgy tűnik észrevehetett,mert karjait visszaengedte magamellé és tett egy lépést hátra.Halkan kuncogtam rajta amire egy szúrós pillantás volt a válasza.
Szemem végigsiklott testén amire akaratlanul is fantáziaképek ugrottak be.
Vajon milyen lehet az ágyban?Kéjes nyögések között a nevemet kiáltja és én egyre gyorsabb és gyorsabb leszek,aztán szinte egyszerre.......
-Mik a feltételek?-szakított ki ábrándozásomból.Végül is lehet,hogy jobb ha nem tudom mi tőrténe AKKOR.Mégiscsak 16-éves és valószínűleg még szűz.Nem lenne valami okos döntés ha elvenném tőle az ártatlanságát,legalább is tőle nem.
*Maggie szemszöge*
-Hahóóóó!Mik a feltételek?-kérdeztem meg másodszorra kicsit félve.Lehet,hogy nem bántott úgy igazán,de akkor sem bízom meg benne.Kitudja,mit talált ki.Félek a válaszától.Lélegzett visszafojtva vártam,hogy megszólaljon és amikor beszédre nyitotta száját nagy levegőt vettem..........felkészűltem.
-Nem tudod,hogy kik raboltak el.Nem láttál semmit,nem tudod,hogy hol tartottunk fogva,hogy miért raboltunk el,szó szerint semmit sem tudsz rólunk, semmit értetted?!-kérdezte mire alig észrevehetően bólintottam.-Ha megtudom,hogy csicseregtél és hidd el megfogom tudni,akkor nem állok jót magamért és ha már apád nincs anyád sem lesz.......megérteted???-mondatára egy könnycsepp gőrdűlt le arcomon.
-Ezt nem teheted!Az anyámat ne csak őt ne,már csak ő maradt nekem!-ordítottam el magam,de meg sem rebbent.........ez komolyan gondolja.
-Figyelj,esküszöm nem nyúlok egy újjal sem az anyádhoz ha tartod a kis pofikádat........megértetted??
-Igen-nyögtem ki végűl és lehajtottam a fejem,hogy ne lássa meg könnyeimet.Ennél rosszabb már nem is lehetne az apám meghalt és ha nem tartom magam az alkuhoz az anyámat is elveszítem.A rohadt életbe ez nem normális!!!
-Induljunk.-mondta és elindult vissza a házhoz.
-Hova??-kaptam fel a fejem és utána siettem.
-Haza akarsz menni,vagy nem?-kérdezte kíváncsi fejel.
-É..én igen haza akarok menni,de te fogsz hazavinni?
-Nem,haza is sétálhatsz ha akarsz csak 20 km.-mondta mosolyogva.Én nem mosolyogtam vissza rá,még csak viccesnek sem tartottam.Ennek,hogy van ilyen jókedve mindezek után??Megfenyeget aztán meg úgy csinál mintha semmi sem tőrtént volna pfff...........rohadt,képmutató dög.
Beszáltunk az autóba és csendben ültünk egymás mellet.Egyikünk sem szólt semmit,de nekem már tök mindegy volt,hogy beszélünk-e.Jó magasról leszarom,hogy mit gondol már nem érdekel,elenged és most csak ez számít.
A város elején lehúzódott az út szélére és megállt.
-Most meg mi van?-kérdeztem felháborodottan.
-Te nem gondolod komolyan,hogy haza furikázok veled.Ennyire hülye azért nem vagyok.-kiszálltam a kocsiból és becsaptam az ajtaját.
-Hééé!Csak óvatosan,ne bántsd a kocsim!-rivalt rám amire kissé összerezzentem.
-Akkor amit megbeszéltünk-jött át az én oldalamra.Már épp indúltam volna,de visszahúzott maga elé.
-Ne tudjam meg,hogy beköptél....tudod mi fog tőrténni ha rájövök.Ugye???
-Igen.Nem fogom elmondani senkinek......ígérem.-már nagyon megakartam szabadulni tőle,de nem engedett el,fogva tartott karjai közt mintha csak a tulajdona lennék.Kérdőn néztem fel rá,de válasz helyett ajkait az enyéimre tapasztotta.Küzdöttem ellene,de gyengének bizonyultam,nyelve bejutott és forró táncba kezdett enyémmel.Tudtam,hogy nem szabadna ezt tennem,hogy elkéne taszítanom magamtól,de már nem tudtam ez az érzés teljesen elkábított.Levegőhiány miatt elszakadtunk egymástól és kicsit szédűlve az előbbi miatt elindúltam hazafelé.
****************
Nem tudom,hogy mennyi idő alat értem haza,de amikor felnéztem már a házunk előtt álltam.
Elindultam az ajtó felé és amikor beértem teljesen lesokkolódtam.A házban minden szanaszét hevert ruhák mindenűtt,dobozok,bennük mindenféle kacat,porcelán,képek.Majdnem minden bevolt dobozolva.
Nem értettem ezt az egészet......mi a franc folyik itt??Elindultam megkeresni anyát és végűl a szobájában találtam rá amint a dobozokba pakolgat.
-Anya..........mit csinálsz??-szólaltam meg halkan,alíg hallhatóan.De anya így is meghallotta.
Megpőrdűlt a tengelye körűl és szinte futva a nyakamba ugrott.Már zokogott és ezt látva nekem is megindúltak könnyeim.Kicsit eltólt magától és szipogva megszólalt.
-Maggie.....tényleg te vagy az??Óóóóó kicsim annyira agódtam miattad.Azt hittem soha többé nem láthatlak.Annyira féltem,hogy te is.......-de nem fejezte be mondatát,mert újból zokogásban tőrt ki.
-Semmi baj anya tudom,hogy mi tőrtént,de héééé én itt vagyok és együtt átvészeljük ezt az egészet.-bíztatam zokogó anyámat aki látszólag megnyugodott és elkezdett kérdezgetni.
-Mi tőrtént?Bántottak?Ugye nem nyúltak hozzád?Mit csináltak veled?Láttad az arcukat?Miért vittek el?Várj......hányan voltak??-fejezte be.Én mindenre azt válaszoltam,hogy nem tudom,nem láttam,nem emlékszem.Szőrnyű volt félre vezetni őt,de muszáj megvédenem.Mire mindent áttbeszéltünk a rendőrökkel,mert ugye anya elvitt oda,hátha ők többet megtudnak az elrablásomról(de ők sem jártak sikerrel),már csak egy kérdés foglalkoztatott amit fel is tettem anyának.
-Miért van tele a ház dobozokkal?-kérdeztem rá az egyértelműre.De válasza megrémített egy kicsit.
-Párizsba költözünk.-mondta boldogan,de én cseppet sem voltam úgy feldobva a hírtől mint ő.Mi???Mi az,hogy elköltözünk??
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése