Sziasztok.Próbáltam minnél hamarabb feltenni ezt a részt,hogy végre jöhessen a 14.rész amiben a szilveszter lesz.Remélem tetszeni fog nektek a rész.Hagylak titeket olvasni,csak arra kérek mindenkit kommizatok,pipáljatok,iratkozzatok fel.Nah jó.Sziasztok.Jó éjt mindenkinek.
"Louis felvett egy sapkát és egy napszemüveget,ami furin nézett ki így télen,majd kiszállt a kocsiból.
Kisegített engem és kézen fogva elindultunk a bevásárló központ felé."
Eddig egy fiú sem akarta megfogni a kezemet.Valjuk be,ha valaki megfogta volna a kezem egy randin vagy suliba menet,tuti kibuktam volna rajta.Eddig majdnem minden pasinak csak ARRA kellettem volna.
Én sosem voltam olyan pasizós csaj.Ha az lettem volna valószínűleg nem lennék most enyire izgatott,hogy Louis a kezemet vogva vezet a bevásárló kocsik felé.
Egy kis érmét húz elő a zsebéből és annak segítségével kitolja a kocsit a többi közül.
Régen kislány koromban amikor a nevelőnőm bevásárólni ment,mindig magával vitt engem is.
A szüleim folyton csak dolgoztak és unalmas volt akár egy órát is velük tölteni,ezért mindig boldogan kísértem el az alkalmazottakat a boltba.
Az,hogy most visszaemlékeztem ezekre a dolgokra örömöt szerzett nekem és viháncólva,mint egy kisgyerek vettem el Lou-tól a bevásárló kocsit és elkezdtem vele szaladni a központ felé.
Csak szaladtam egyre gyorsabban,ahogy csak bírtam és közben nem bírtam abbahagyni a kuncogást.
Amikor már úgy tünt eléggé felgyorsúltam,felpattantam a bevásárló kocsi függesztő részére és gurultam tovább.
Szerencsémre nem jött egy kocsi sem az úton,ezért biztonságosan áttértem a bevásárló központ bejáratáig.
Visszanéztem a válam felett,hogy meglessem holt tart Lou.
Ám rögtön kiszakadt belőlem a nevetés,amikor megláttam,hogy "példámat" követve felém szágúld egy másik kocsival.
Olyan hirtelen fékezett le előttem,hogy azt hittem fel fog lökni,de amint megbizonyosodtam arról,hogy még élek nevetve besétáltunk a forgó ajtón.
A bevásárló központ csak úgy tömve volt emberekkel,valószinűleg a szilveszteri készülődés miatt.
Louis-ra pillantottam aki idegesen kapkodta a fejét jobra-balra,hogy nem vették-e észre,majd miután lenyugodott elindúlt befelé.
-Maradj mellettem,nem szeretném,hogy elvesz.-sugja oda nekem Lou és áttvág az embereken.
Sietve követem Lou-t az élelmiszerek felé,szinte már futottam utána.
Lou megállt és válogatás nélkül elkezdte beledobálni a különféle dolgokat a bevásárlókocsiba.
Mire észbe kaptam már mindenféle kaja volt a kocsiban,olyan is amiről még csak nem is tudtam,hogy létezik.
Ahogy dobálta a cuccokat úgy haladt tovább a következő és következő sorhoz.
Már volt a kocsiban:több mint 20-chips,6-mártogatós szósz,ki tudja mennyi fagyasztott pizza,legalább 12 doboz nutella,és még mindig csak azokat a dolgokat mondtam el amik a tetején voltak.
Egyre több dolgot hajigált a kocsiba,de egynél megállítottam őt és mielőtt még a kocsiba dobhatta volna,kikaptam a kezéből és rákérdeztem.
-Louis!Mi a fenének a gumi csirke?-kérdeztem hitetlenkedve
-Jó móka.-válaszólta szemtelen vigyorral a képén és beledobot egy másik csirkét és tovább ment az italokhoz.
Fogalmam sincs mi lehet a jó egy csipogó csirkében,de inkább hagyom az egészet,mert ha túl sokat agyalok rajta tuti megbolondulok.
Az a kocsi amit eddig Louis tólt immár színűltig megtelt kajával,szóval ez meg piával lesz teli.-feltételezutem magamban...és igazam lett.Lou két rekesz sőrt tett a kocsimba és addig nem hagyta abba,amig legalább még 3-rekesszel nem gyarapodott a rekeszek száma.
-Szólj ha nem bírod tólni.Szívesen cserélek veled.-fordúlt hátra vigyorogva,várva válaszomra.
Leintettem,hogy nem sztükséges elbírom egyedül is,de amint megpróbáltam Lou után tólni,rájöttem,hogy tévedtem,de mostmár nem adhatom fel.Nem akarom,hogy puhány csajnak tartson.
Dehát a csajok puhányak.-világosított fel tudatalatim,de mit sem törődve velenagy nehezen elindítottam a kocsit Lou felé.
Épp,hogy odaértem Lou máris rakosgatta befelé a különböző szeszes italokat.
Pálinka,rum,vodka,martini,pezsgő.Jack Daniel's....stb.
Hihetetlen,de az italok felét amit bepakolt nem is ismertem.
Aztán jöttek az enyhébb italok,úgyszólván a kísérők:
Kola,szörp,mohitó és még pár dolog.
Lou elindult a pénztár felé a kocsival és én is követtem....volna.
Mostanra az én kocsim is teljesen megtelt,olyanyira,hogy már meg sem bírtam mozdítani.Kicsit kínos volt,de odaszóltam Lou-nak.
-Louis.Én...öhm....nem cserélhetnénk?Nem bírom megmozdítani.-mondom lesütött pillákkal.Hallom,ahogy visszafelé tólja a kocsiját.Ám ahelyet,hogy cserélne velem összeköti a két kocsit egymás előtt és megszólal.
-Maggie,karolj belém és el ne engedj,amig nem értünk vissza a kocsihoz.Megértetted?-kérdezte.Körbenézek a bevásárló központban,hogy mi történhetett amitől Louis hirtelen ilyen óvatos lett.
Megakadt a szemem egy csapat tini lányon akik kíváncsi szemekkel pillantgatnak felénk.
-Mi a baj?-kérdezem meg félve Lou-t.Miközben várom válaszát megfogom a kezét és ő nyugodtan elindul a pénztár felé.
-Azok a lányok.Valószinűleg rájöttek,hogy ki vagyok.-mondja zavartan és beáll a legrövidebb sorba a kasszánál.
-Na és?-kérdezem meg értetlen fejet vágva.-Még mindig nem értem miért olyan nagy baj ez.
-Azért drágaságom,mert ha ők most megrohamoznak minket,akkor pár percen belül többen lesznek.A ruháimat fogják szaggatni,hogy legyen egy emlékük tőlem,és akkor nem jutunk ki inenn egyhamar.
Ráadásul a hír,hogy én itt jártam,felkerül a netre,ideözönlenek az újságírok és holnap pedig az lesz a címlapon, LOUIS TOMLINSON ÉS ÚJ BARÁTNŐJE? Úgye ezt te sem akarod?-mondja suttogva,kétségbeesetten.
Lou nem foglalkozik többet velem sietve pakolja ki a kocsik tartalmát a futószallagra és amint végzet és minden visszakerült a kocsikba,idegesen kifizette a pénzt és megragadva engem,elkezdett kisietni a bevásárlóközpontból.
A bérelt kocsi csomagtartójába bepakoltunk minden holmit és,amint beszálltunk hátra Louis felsóhajtott.
Nem tudtam,hogy mit mondjak neki,csak az ablakon bámúltam kifele és néztem a mellettünk elsuhanó tájat.
A kocsi egyenletes sebességgel haladt az otthonom felé.Már alig vártam,hogy végre hazaérjek és leüljek egy kicsit.Csak egy forró zuhanyra vágytam és egy pihentető alvásra,hogy ne érezzem magam a holnapi bulin ilyen fáradtnak.
Fél órán belül a kocsi megállt a házam előtt és elkezdtük behordani a vásárólt holmikat a konyhába.
Amint készen lettünk beugrott nekem egy nagyon fontos dolog amit eddig nem is kérdeztem meg Lou-tól.
-Hol fogsz aludni?-kérdeztem félénken.Amig azt hittem Lottie fog nekem segíteni nem volt kétséges,hogy nálam tölti az éjszakát,de most,hogy barátnőm helyet Lou jelent meg,már nem tudom,hogy mi legyen.
-Egy hotelban töltöm az éjszakát,kösz a kérdést,de ha megbocsájtasz én most mennék.-válaszolta és elindúlt az ajtó felé.Most mit csináljak?Hívjam meg,hogy nyugodtan aludhat itt?De akkor biztos nem fog bírni magával és valami hülyeséget csinál,ami nekem tuti nem tetszene.
Istenem!!!Az agyam azt mondja "Hagyd elmenni" viszont a hasamban tomboló érzés azt szeretné ha itt maradna.
Mit csináljak?!Mit csináljak?!Mit csináljak?!
..................Oké,eldöntöttem....hagyom menni.Holnap ugyis visszajön.-mondtam magamban,de valami nem hagyott nyugodni.
-Louis várj!-ragadtam meg a karjánál fogva,amivel kérdő pillantását nyertem el.Istenem...Mit tettem?!
-Mit szeretnél?-kérdezi kíváncsi tekintettel.Kicsit hezitáltam,de végül megszólaltam.
-Én..izé....sze-szeretném ha nálam aludnál.-dadogtam kipirúlva.Egy pillanatra lesütöttem pilláim zavaromban,majd nagy levegőt véve visszanéztem rá.
-Azt szeretnéd,hogy veled aludjak?-kérdezi hitetlenkedve.Csak még jobban belevörösödöm beszélgetésünkbe és a fejemet csóválom.Nem akartam két értelmű lenni......mmmm most magyarázkodhatok.
-Nem szeretném,hogy velem aludj.Én csak felajánlottam,hogy nyugodtan a HÁZAMBAN aludhatsz,ha szeretnél.Van elég szoba.-mondtam,direkt kiemelve a "házamban" szócskát.
-Nem is tudom....nem szeretnék neked gondot okozni.-feleli zavartan
-Nem is okoznál.Nem vagy már csecsemő,kitudod magad szolgálni.És egyébként is jottesz egy kis társaság.
-Rendben,akkor itt maradok.-válaszol egy fülig érő mosoly kíséretében.
Bementünk a konyhába és amig Lou leült egy bárszékre én kaját kínálgattam neki....persze nem abból amit másnapra vettünk.
-Müzlitt?-ráztam meg előtte a csokibogyós finomságot és bólintására tettem ki a pultra két tányért.
Megborítottam a dobozt és a golyók megállás nélkül peregtek a tálba.Ugyan ezt a műveletett megcsináltam a másik tányérral is,majd mindkettőbe öntöttem tejet és leültem Louis mellé.
A csokibogyók elkeztek szétmálni a számban édeskés ízt hagyva maguk után.
Nyugodtan ettem és kiélveztem a csoki ízét,de rögtön megállt a kezemben a kanál,amikor észrevettem,hogy Louis engem tanulmányoz és még csak hozzá sem nyúlt az ő müzlijéhez.
-Mi a baj?Nem vagy éhes?-kérdeztem,miközben folytatom az evést.Lou a fejét rázva rám mosolyog és elkezdi kanalazni a golyókat.
Miután befejeztük az evést betettem mindkét tányért a mosogatóba és otthagytam őket,gondolván,majd később elmosogatok.
Lou-val bementünk a nappaliba és míg én a kanapén,ő a mellette lévő fotelban foglalt helyet.
Rövid csend után sem szólalt meg egyikőnk sem,így gondoltam bekapcsolom a tv-t.
Kapcsolgattam egy kicsit az adások között,de nem találtam semmi érdekesett,pedig már kétszer végigmentem minden adáson.Megálltam az AXN-nél amin épp a Szellemekkel suttogó ment.Régen sokat néztem,de mostanra már nem értem,mit szerettem benne annyira.
-Hallottam,hogy kistestvéred lesz.-mondta Louis kiszakítva engem a tv műsorból.
Imádok a kistesómról beszélni,pedig még meg sem született.
-Igen.Lottie mondta el?-kérdeztem meg a nyílvánvalót.Mégis ki más mondhatta volna el neki.
-Igen,egyébként gratulálok.Tudod már,hogy fiú lesz vagy lány?
-Köszönöm és nem még nem tudom.Szerintem teljesen mindegy,de nagyon örülök neki.-mondom és teljesen elszakítom magam a tv-től.Immár boldogan beszélgetek Louis-sal a születendő kistestvéremről és minden gyerekekkel kapcsolatos dologról.
Elbeszélgettük a napot.Sokat nevettünk egymás hülyeségein.Hihetetlen,milyen fesztelenül érzem magam mellette,ahoz képest,ahogy eddig álltam a dolgokhoz vele kapcsolatban.
Azt hiszem,kezdem megkedvelni őt.
Beszélgetés közben hamar elrepült az idő,fel sem tünt milyen késő van már.
Felmentünk az emeletre és megmutattam Lou-nak esti szállását.Adtam neki ágyneműt és elindultam a szobámba,hogy végre az ágyamban lehessek.
-Hé,Maggie.-szól vissza Lou az ajtóból kinézve.Már a szobám ajtaja előtt állok és álmosan pillantok vissza tengerkék szemébe.Kérdő pillantással nézek rá várva válaszára.
-Köszönöm.-mosolyog rám és eltünik az ajtaja mögött.
Mégis mit köszönt?Hogy itt aludhat?Vagy,hogy nem veszekedtem vele minden apróságért?
Ezt már ma biztos nem fogom megtudni.
Átöltöztem pizsibe és bezuhantam az ágyamba.
Nem telt bele 5-perc és már az álmok világában szállingóztam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése