Sajna késő van és még lesz pár dolog amit beleteszek ebbe a részbe,vagyis a kövibe :D .Aztán jön a szilveszter.Megpróbálom minnél hamarabb feltenni a kövit,de most mennem kell.Jó éjt mindenkinek.Jó olvasást.
A következő pár nap gyorsan elrepült.Minden nap rutinosan felkeltem zuhanyoztam,felöltöztem,fésülködtem....csak a szokásos dolgok.Fogalmam sem volt,hogy mit kezdjek magammal.Teljesen egyedül voltam a nagy házban,amióta anya elment.Bár igaz,hogy amikor itthon tartózkodott akkor sem jelent meg egyszer sem,hogy beszélgessünk vagy valami.
Most,amióta megtudtam,hogy kistestvérem lesz lényegesen megváltozott a helyzet.
Anyával minden nap beszélek telefonon és nem csak róla és a babáról,hanem rólam is,tényleg érdekli,hogy mi van velem,de ez akkor sem ugyan az mintha itt lenne.
Az elmúlt napok során 2-szer kellett feltöltenem a telefonomat pénzzel,mindig felhívtam valamelyik barátomat,ismerősömet,hogy ne érezzem magam olyan egyedül,de ez sem segített.
Most a nappaliban ülök a kanapén és az adások között kapcsolgatok,hogy elfoglaljam magam valamivel délután 1-ig......akkor jön Lottie.
Úgy beszéltük meg,hogy kimegyek elé a reptérre és miután lepakolta nálunk a cuccait rögtön indulunk is megvenni a szükséges dolgokat a szilveszteri bulihoz.
Még nem voltam igazi bulin....hát,asszem itt az ideje,hogy kipróbáljam.
A telefonom kijelzőjére pillantok és vigyorogva felpattanok a kanapéról.
Lottie-nak nem sokára leszáll a gépe,annyi időm maradt,hogy kiérjek elé a reptérre.
Felkaptam a dzsekimet és mivel a csizma már rajtam volt kiléptem a kicsit hűvös időre.
Becsuktam a ház ajtaját és vigyorogva siettem el a házak mellett.
Végre megjön a barátnőm és kibeszélhetünk mindent ami csak történt az elmúlott napokon...mármint vele,mert én legtöbbször itthon gubbasztottam a tv előtt vagy telefonáltam,de ő,ő nem.
Kiderült,hogy egy bizonyos Ryan-nel kezdett el találkozgatni és kezd komoly lenni a dolog.Remélem elhozza bemutatni.
Átsiettem az út túloldalára és szinte már kocogtam,hogy találjak egy taxit.
Nem tudok vezetni,bár már legalább háromszor próbáltam átmenni a vizsgán.
Az elméleti részén sikerült átmennem,de a gyakorlat,hát.....szerencse,hogy van pénzünk különben nem tudtam volna kifizetni a kocsi(k) javíttatását.
Végre sikerült leintenem egy taxit és még be sem szálltam rendesen,de már diktáltam is a repülőtér címét.
Bő fél óra múlva a taxi megállt a repülőtéren,és boldogan ugrottam ki a kocsiból
Végre kiszállhattam és megnyújtóztattam elgémberedett végtagjaim.
-Kérem várjon meg itt.-szóltam be a sofőrnek a lehúzott ablakon keresztül.Bólintott és én besiettem a reptér előterébe.
Mindenfelé pillantgattam,hogy megtaláljam barátnőm,de sehol sem láttam.
Ez különös pedig a repülője amivel azt mondta,hogy jön már leszállt legalább 6-perce.
Mindenfelé pillantgattam,hogy megtaláljam Lottie-t,amint valamelyik ajtón jön át,de nem jött.
A következő pillanatban valaki megragadta hátulról a vállam.
Megugrottam ijedtemben és már készültem rá,hogy az egy órás kung fu tudásommal leterítem a földre,de amikor megpördített maga felé és megláttam az arcát lemondtam az ötletről.
"Támadóm" egy nálam jóval erősebb és magabiztosabb ember volt.
Bár tél van és kevesebbet süt a nap egy szikra mégis a "támadóm" arcára vándorolt ami kiemelte gyönyörű tengerkék szemét.
Halovány mosoly jelent meg az ajkán,amikor meglátta meglepett arckifejezésemet.
-Szia Maggie.Hiányoztam?-kérdezte meg és szája még nagyobb mosolyra húzódott.
Ez a mosoly,valamit elindított bennem és éreztem,ahogy ez az érzés egyre jobban és jobban próbál belőlem kitörni.Felnéztem csillogó kék szemébe és néztem,ahogy a nap eléri tengerkék íriszét.
Szinte megbabonázva néztem fel az előttem álló férfira.Kidugta szájából a nyelvét és lassan benedvesítette alsó ajkát.Szinte faltam szemeimmel mozdulatait.
Nem!!-kiáltott fel a tudatalatim-Ha most közelebb engeded magadhoz akkor nincs leállás...és ezt te nem akarod ugye?-kérdezett vissza.Hirtelen észbe kaptam és gyorsan lesütöttem pilláimat.
Mind a ketten csendben voltunk.
Kísértést éreztem,hogy felpillantsak gyönyörű arcába,de amikor megtettem dühbe gurultam.
Ez kinevet engem!-ordította tudatalattim.
Louis szeme mellett összeszaladtak a nevetőráncok és láttam rajta,hogy próbálja visszatartani nevetését.
-Min nevetsz?-kérdeztem visszaszorítva dühömet a helyére.Ez egy egyszerű kérdés volt,feltettem bár tudtam a választ......rajtam.Louis nem szólt semmit csak vigyorogva rázta a fejét.
-Hol van Lottie?Miért nem ő jött?-kérdeztem meg Louis-t témát váltva.
-Ja,téleg!-kap a fejéhez Lou és szégyenlősen belekezd.
-Azt üzeni neked,hogy sajnálja,de nem tudott eljönni.Valami pasi rávette,hogy töltse vele a szilvesztert.
Dühösen meredek Louisra,bár dühöm most Lottie-ra irányult.Hogy tehette ezt velem?!Pedig megígérte,hogy segít!És Louis-sal sem akarok egyedül maradni.Kitudja mit fog tenni most,hogy egyedül leszünk a házban,ketten.Istenem!Egyedül leszek egy pasival,ráadásul Lou az a félnótás.
Láthatta kétségbeesett arcomat és ijedten nézett körül,segítségért kutatva.
Hát,igen ha egy lány instabil állapotba kerül érzelmileg...menekülj előle.
-Figyelj,mi lenne ha elindulnánk és megvennénk holnapra a cuccokat?-kérdezi reménykedő mosollyal.
Még mindig dermedten állok előtte és barátnőm viselkedésén gondolkodom,de mikor másodszorra is megkérdezi ugyanezt bólintok és elindulunk a kijárat felé.
Rövid utunk a taxi-ig csendben telt egészen addig amíg ki nem nyitottam magamnak a kocsi ajtaját.
-Mit csinálsz?-kérdezi Louis értetlen képel
-Mit gondolsz?Beszállok a taxiba,hogy elindulhassunk.-felelem szárazon és elkezdek a taxi hátsó ülésére beszállni.
Louis megragadta a karomat és visszahúzott maga mellé a járdára.
-Louis mi a francot csinálsz?!Szeretnék elindúlni!-emeltem fel a hangom és kirántottam karom szorításából.
-Maggie,ugye nem gondoltad azt,hogy taxival megyünk?Már rendeltem egy sokkal elfogadhatóbb járművet a bevásárlásra.-feleli és becsapja a taxi ajtaját mögöttem.
-Minek?Miért nem jó neked a taxi?-kérdezem sisteregve és újra kinyitom a taxi ajtaját,hogy végre beszállhassak.
-Taxival közlekedni veszélyes és nem kényelmes.Ha például megengedném,hogy beszállj ebbe a tragacsba tuti lelkifurdalásom lenne,hogy valami bajod eshet,vagy akármi.-mondja szárazon és látom,hogy kezdi elveszíteni a türelmét velem szemben.
-Mert te olyan kurva gazdag vagy,hogy bérelj egy kibaszott autót!-csattanok fel gondolkodás nélkül.Nem szeretek veszekedni nyílt utcán,de most valahogy nem érdekel ki lát és ki nem.
Louis szeme elkerekedik.Megleptem hirtelen jött kirohanásommal és,ha jól látom nem nagyon tetszik neki amit mondtam.Ó ó....tuti feldühítettem ezzel.
-Igen Maggie én kurvára gazdag vagyok,olyannyira hogy nem csak egy,de több száz kibaszott autót tudok bérelni.És képzeld hercegnő,ha eddig nem jöttél volna rá nem azért béreltem az autót,hogy neked vagy nekem kényelmes legyen.Hanem azért,hogy biztonságban tudjalak.És most szállj be abba a kibaszott autóba és fogd be azt az édes kis szádat vagy komolyan mondom nem állok jót magamért.-sziszegi összeszorított fogakkal.Hangja lágy és halk volt annyira,hogy csak én halljam.Bár nem ordított,mégis úgy éreztem bár megtette volna,de így,hogy szinte suttogott csak még ijesztőbbnek hatott ez az egész jelenet.
Tudtam,hogy ha nem hallgatok rá képes lenne bántani és nem akartam,ennyi ember előtt sírni,mert pofon vágott.Tudom,hogy egy ütés semmi,de gyenge vagyok még ahhoz is,hogy ezt a kis apróságot kibírjam.
Louis dühös pillantással mutatott a bérelt autóra ami időközben megérkezett.Egy öltönyös pasi szállt ki a volán mögül és várakozás teljesen felénk pillantott.Tudtam ha most szembeszállok Louis-sal tányleg bajba keverem magam,ezért inkább csendben elindultam a kocsi felé,de épp,hogy leléptem a járdáról megtorpantam.
-Mi az már megint?-kérdezi Lou dühösen a hátam mögül.Óvatosan megfordultam vigyázva nehogy a szemébe nézzek.
-Én..izé...a taxist még nem fizettem ki.-mondtam félénken.Louis felsóhajtott és elindult vissza a taxihoz?
-Te mit csinálsz?-kérdeztem meg tőle amikor előhúzott egy 20-ast a zsebéből.
-Kifizetem a taxist.-mondja,de mielőtt odaadhatná a sofőrnek a pénzt kikapom a kezéből.
-Én jöttem taxival,én fizetem ki.-jelentettem ki.Visszanyújtottam neki a pénzt és a szemével akár meg is tudott volna ölni.
-Maggie,ne ellenkezz add oda azt a kibaszott pénzt a sofőrnek és szállj be végre abba a rohadt kocsiba.-ordította el magát.A hangereje miatt összerezzentem és félénken átnyújtottam a 20-ast a sofőrnek,aki mormogott valamit az orra alatt és elhajtotta a reptérről.
Nem néztem Louis-ra,nem voltam kíváncsi a mondandójára.Átfutottam a másik oldalra és bepattantam a fekete Mercedes-be.
Az út vissza a városba csendesen telt.Én nem voltam hajlandó megszólalni,Louis-t pedig látszólag nem is foglalkoztatták a problémáim,csak bámult kifelé az ablakon.
Hogy ordítozhatott velem annyi ember előtt?Egyáltalán,hogy gondolhatta,hogy felemelheti rám a hangját?
Nincsen semmi közünk egymáshoz.Ha én taxival akarok menni,akkor azzal megyek.Nem parancsolgathat nekem.Elég volt már ebből a szarságból.Mi a francot képzel magáról?
Ránéztem Louisra és megakartam említeni neki ezt a dolgot,de ő gyorsabb volt és megelőzött.
-Figyelj,Maggie sajnálom.Nem kellett volna úgy kiakadnom,mert taxival akartál menni.
Fogalmam sincs mi üthetett belém.Nem lett volna szabad rád ordítanom.Komolyan,sajnálom.-mondja ki és lesüti pilláit.Teljesen ledermedtem.Néztem azt a zavart az arcán amit én okoztam és amikor rám nézett láttam a szemében,hogy tényleg megbánta.A düh ami eddig bennem tombolt hirtelen abbahagyta a pusztítást és mosolyogva nézet a kék íriszekbe.Nem tudom mi üthetett belém,de kicsatoltam a biztonsági övet és átcsusszantam Louis mellé.Lou meglepetten pillantott rám,fogalma sem volt mit akarok...valójában nekem sem.A bűvkörébe kerültem ami nem akart szabadon engedni.Hirtelen magamhoz öleltem Lou-t és szorosan nyaka köré fontam karjaim.
Megnyugtatott az az érzés,amikor megéreztem karjait felsiklani gerincemen.
Lou átölelt és az idő megállt közöttünk egy pillanatra.Minden olyannak tűnt mint a mesékben.
A kocsi leállt .Kénytelen voltam elengedni Lou-t.Mosolyogva megpuszilt,olyan lágyan,olyan érzékien,hogy azt hittem belehalok.
Az a valami amit akkor éreztem amikor megláttam őt a reptéren,újra visszatért és csiklandozta a hasamat legbelül.
Lou felvett egy sapkát és egy napszemüveget,ami furin nézett ki így télen,majd kiszállt a kocsiból.Kisegített engem és kézen fogva elindultunk a bevásárló központ felé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése